Tombolt a vihar! Volt a házunkban egy presszó. Régen a háború előtt az volt a tervezőirodája építési vállalkozó nagyapámnak! Szép gótikus alakú kazettás ablakai voltak szorosan egymás mellett. Így az amúgy északi fekvésű iroda világos volt.Kilátás Révfülöpre.Persze mivel presszónak használták a helyiséget, a hangulat miatt az ablakokat bíborvörös sötétítő függönnyel árnyékolták be.
Nos ebbe a presszóba menekültünk be, ott vártunk órákig.
Csodálatosak voltak a vízbe csapódó villámok! Eszembe jutott apámmal mennyit fényképeztük a csodálatos cikázó fényeket.
Sokszor órákig álltunk a fedett verandán a fotóállvány mellett......!
Jaj az apám...!
Mi van...ha az a roppanás..
.ÁÁáá...nem kell rémeket látni!
...Na de mégis...apámnak az élete a hajó, a víz...s most szabadságra készül...bármelyik nap befuthat Kanizsáról...s ha megjön és..és.....a hajóval valami történt.....!!!!!
Életem leghosszabb viharát éltem át.
Bár nem lehetett több pár óránál! Ha ilyen hirtelen jön, észak-nyugatról, s ilyen erős a szél...általában hamar végigrohan. De most nem akart vége szakadni! .....Végre......!!
Na már nincs ez több hármas-négyesnél.....tippelte Öcsi a szelet. Kimerészkedtünk, le a partra....háááát.......jó nagy tarajos hullámok voltak!!
Nem ...MESE NINCS....megyünk a hajóért! S mentünk. Mit mentünk, rohantunk...a bánatosan permetező esőben!
Hát nem mondom, hogy melegünk lett volna... de csak éppen dideregtünk, hiszen minden perc drága volt! Végre-végre....ott voltunk a kikötőben!
Rohantunk a kis félszigethez amelyik mellett kikötöttünk.
Babatündér rángatta a köteleket..a horgonyláncot......de már láttuk, hogy szépen , megfelelő távolságban van a köves parttól. A vihar se sodorta sokkal távolabb mint ahová eredetileg kikötöttük!
Beugrottunk gyorsan.Az orrvitorlát egyáltalán elő sem vettem...s a grószt is csak erősen bereffelve húztuk fel. Gyorsan dolgoztunk...összehangoltan mintha isten tudja milyen rutinosak lennénk.....pedig csak...azt hiszem..az ijedtség...igen, az ijedtség diktálta olyan szakszerűre a mozdulatainkat!
Mikor már szépen eloldottuk a hajót, Öcsi a horgonyt is beemelte és én kanyarodtam a kikötő öblében éreztem, hogy kicsit...nehézkesen mozog a hajó...!A szél még erősen fújt, az eső esett...lassan sötétedett.....!!
Megemeltem a fenékdeszkát...hát...elég sok víz volt a hajóban! Csak egyik meregetőt találtam meg...a másik valahová elgurult a vihar idején....de szerencsére az amerikai nagynénitől IKA-csomagban kapott valódi tengeri szivacs meglett!! Nagyon örültem...!! Igazi kincs volt ez...akkoriban nagyon kevés hajósnak volt ilyen. Szép nagy,pehely könnyű, és rengeteg vizet szív magába....a nálunk kapható gumiszivacsok "köszönhettek-csak-neki"....!!!
Egyikünk meregetett a másik a szivaccsal "segített rá"...közben persze nem volt túlságosan könnyű a hajót sem tartani....eléggé erős volt a szél....bár a bereffelt vitorlával nem volt olyan vészes átérni a kikötőből a házunk melletti kis öbölbe!
Amikor kikötöttük, s leszereltünk végre...akkor emeltük fel a többi fenékdeszkát is...hááát.......mintha még semmit sem mertünki volna ki..!!!
Nagyon megijedtem! Te Öcsi mi kőre szaladtunk....!!!!
Ááááá!!! Szerintem csak a vihar, az eső.....meg talán ahogy forgolódtunk...tudod a hullámokból is jutott bele.....!! Meg talán volt is már benne valamennyi víz mielőtt kifutottunk ......!!
Csudát....biztos, hogy nem...de...talán....mindenesetre bementem a házba és két felmosóvödröt hoztam ki....! Na azzal aztán...
..nem is kellett volna a kettő....szóval "sec-perc-alatt" szárazra kimertük..
.Öcsi még a bordák mellett is szárazra törölte!!
Közben teljesen besötétedett! Előszedtük a ponyvát is és most már szépen előírás szerint "leparkoltuk" azaz kikötöttük Babatündér-t!!!
Az egyik vödröt a dekk alá betettem, szépen elrakosgadtuk a szivacsot, a meregetőt....s baktattunk kifelé az öböl alacsony kis vizében!
Nem volt kedvünk beszélgetni...mit is mondtunk volna...ólom karral..lábbal...csak vonszolódtam kifelé....pokolian elfáradtam.!!!
A házba már csak egyedül mentem be......de előbb még meg kellett egyezni., hogy akármilyen fáradtak vagyunk is ....vakáció ide, vagy oda holnap már reggel korán....nem is.korán, hajnalban.....!
- Te Öcsi nem tudod mikor jön be az első vonat Kanizsáról....?
- Persze pont azt tudom.....hiszen....
- Ja persze...hát te Pest felöl szoktál jönni..!
- Holnap jön apád?
- Hát ez az..ha tudnám...most jön szabadságra...s tudod, akkor megyünk túrázni, Földvárra, Füredre.....de Te, ha a hajó "ereszt"....én nem is tudom....ENGEM APÁM MEGÖL......
- Ne rémüldözz már. majd jó korán kijövünk....valamennyi víz úgyis lesz benne, de szépen kimerjük..
- Szerinted nem futotunk kőre....?
- Ugyan már...
- De annyi víz volt...
- Most minek rémüldözöl....majd meglátjuk hajnalban...!!
- hogyan kelünk fel...?
- Ne félj majd zörgök a redőnyön..
- Aztán ha nem holnap jön apám..?!
- Hát majd addig kelünk hajnalban amíg apád meg nem érkezik, ha már nem tudod , hogy mikor jön......nyugi...!
- De még csak szerda van.....
- hát szerda...reggel majd zörgök.....!!
Nem mondom, hogy nagyon nyugodt voltam! Persze vacsorázni már semmi kedvem sem volt....A nagynéni szerencsére elaludt már.....így szép csendben....lefeküdtem..és..vacogó fogakkal ugyan.....de nagy nehezen...elaludtam!!!
Persze álmomban is vihar volt...! De még MEKKORA vihar.......s érdekes...a villámlások után.....nemcsak a dörgések...de még zörgések is voltak....miféle villámok ezek....és mi...ez a zörgés.....dehát...!!!
Öcsi kitartóan zörgette a redőnyt!!!!.............
De hogy miért ? azt máris folytatom ......:..
| 
