| Most, hogy Babatündérrel kifutottunk, talán egy pár szót Ádámjaimról, ..a "bűnre csábítók"ról....! Wodek és öccse mint írtam lengyelek! Pontosan melyik városból jöttek, már nem tudom, az édesapjuk a budapesti lengyel nagykövetségen dolgozott, a család a PALMA gumigyár igazgatójának Kardos et-nak volt a vendége! szomorú arcú-szemű szőke hajú édesanyjuk minden reggel ment a misére! Teréz nagynéninkkel mentem én is egyszer, valamilyen egyházi ünnep volt - emlékszem, a szemem nem tudtam levenni....az egész misét végigtérdelte ez a különös szőke konytos szomorú arcú lengyel asszony...! S minden nap ott volt...reggel korán.....! Nem tudom mi....de valami nagy-nagy szomorúsága, bánata lehetett, ezt még gyerekként is éreztem! A lengyelek a mi falunkban Bogláron nagyon jól ismert emberek.......a háború előtt-alatt..rengetegen jöttek, és sokan Bogláron laktak. Még "külön nevük" is van ma is évente jönnek túristaként a "boglárcsikok"... ők maguk nevezték el így magukat! Szeretetreméltó kedves emberek. Bogláron volt hazájuk német megszállása alatt az egyetlen lengyel gimnázium! Szomorú sorsukról mi Boglárról származott gyerekek nagyon sokat hallottunk a szüleinktől!...Persze tragédiájuk igazi pokoli bugyrairól mit se tudtunk még...varsói gettó....Varsói csatornák.....hát még Katiny......! Így utólag azt hiszem sokan lehettek Wodek édesanyjához hasonlóan "állandó templomba-járók"....mondjuk én csak a "merészségén" csodálkoztam.....az-idő-tájt, komolyabb beosztásban dolgozó magyarok igazán nem merték volna ezt felvállalni! Wodek apja pedig mégiscsak követségi dolgozó volt!! Azt hiszem abban az évben jött a család az apa után, a fiúk készültek a szeptemberi iskolakezdésre. Abban az időben kétféle diplomata-iskola működött nálunk, külön a "keletiek"-nek orosz nyelvű, s a nyugatiaknak az angol! A gyerekek nem keveredtek, egymással se diplomata-csemeték, velünk magyarokkal pedig csak a keletiek! Azt, hogy nagyon szerettek nálunk lenni - mármint Magyarországon, - azt tudom - s a balatoni nyaralás, az pedig egy egészen különleges ajándék volt számukra! S hozzá Babatündér a vitorlásunk......, na meg nem elhanyagolható körülmény, hogy szülő sehol, senki....!! Na ez nekünk nagy-kamaszoknak.......maga volt az édeni csábítás..!!! Persze így önállóan...volt a nagy szám, hiszen Palómával a vállalati hajóval naponta "jártak",.........de hol volt az az élmény ehhez a kis "lopott kirándulás"-hoz! Aztán, hogy H.Öcsit is sikerült beszervezni...! Hát igen Öcsi...azaz István,...igazi "bennszülött" volt,....szülei az üdülőt igazgatták, a szomszédban laktak, s persze ők egész évben itt voltak! Már gimnazisták voltunk, így iskolába a bogláriak részben Siófokra, részben Fonyódra jártak! Én persze mint nagykanizsai csak azokat a csodálatos nyarakat töltöttem ott! Csendes idő volt,.....majdnem szélcsend! Na jó...egy kis fuvallat talán.....éppen, hogy csak el tudtunk indulni! Arra emlékszem, hogy valami egészen különös erővel sütött a nap! Gyönyörű idő volt....mégis.....egy kis különös fátyolos szürkeség volt az égen....a "túlpart".....mi "a zalai part"- ként hívtuk,...hol egészen éles körvonalakkal, szinte tapintható közelségben volt, hol.....távoli, szinte misztikus zöldes hegyvonulatnak látszott! Elhagytuk a partot, Ábrahámhegy felé "vitoroltunk".....elég sok hajó volt körülöttünk emlékszem.......s hát....csodálatos.. mámorító.....szabad érzés...!! Semmihez sem hasonlító! A szőke fiúk behúnyt szemmel élvezettel hevertek a "Deck"-en, elől az orrvitorla mellett...forgolódtak szépen...az egyenletes barnulás érdekében....bár "sok lapáttal" már nem nagyon fért rájuk a barnaságból......akkor már jó pár hete voltak nálunk.... ........Máris folytatom, ne hagyd abba az olvasást !!...... |
